Magamról
68 nappal ezelőtt, |
Mi személyeset is írhatnék magamról? Az évek során 185 cm magasra nőttem, jelenleg kb. 95 kg vagyok. Ez utóbbi adat igen változó, 2007 évben 6 hónap alatt a stabil kb. 90 kg növekedett stabil kb. 95-re, miközben Németországban tartózkodtam. Vicces, mert odakint többnyire lefogynak az emberek a sok zöldség no meg a fergeteges konyhaművészet miatt. Távlati célom, hogy ne lépjem át a 100 kg bűvös határt, vagy legalább ne zsírpárnákkal. Elkezdtem sportolni, habár az íjászat nem kimondottan deréktáji erősítő.
Hobbi
A fentiekből már kiderült, hogy amatőr szinten elkezdtem az íjászatot. Ez azért nem minden előzmény nélküli, régóta érdekel a célbalövés és az íjászatban látok igazi kihívást (nem technikai sport = kinek van nagyobb puskája). Általános iskolában már megismerkedtem a légpuskákkal és jártam MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) lövész klubba, csak akkor még gyenge voltam hogy sokáig megtartsam és nyugodtan tudjak célozni. Ilyen fegyveres múlt ellenére nem tudom elképzelni, hogy pl. állatra vagy más élő dologra lövöldözzek. A céltáblák sem figurák, többnyire csak egy üdítős flakont rakok a domboldalba.
Az elmúlt években az elektronikai fejlődésnek köszönhetően szinte félévente hatalmas árzuhanás tapasztalható minden ketyerénél, így a fényképezőgépeknél is. Talán 4 év alatt a következő evolúció ment végbe a kezeim között: HP Photosmart, Kodak EasyShare (3x zoom), Kodak EasyShare (6.1 MP, 10x), Olympus E410 DSLR (10 MP). Minden lépcsőfoknál kellett egy kis idő, mire megtanultam a gép kezelését. Az érdekes, szerintem jobban sikerült képeket a testvéremmel közösen szerkesztett fotóblog oldalunkra is kiteszem. A képek szerkesztéséhez a GIMP programot használom. Ezt a kis ingyenes jószágot csak javasolni tudom mindenkinek. Fejlődni azonban nem csak gyakorlással lehet – habár ez a legfontosabb – ezért néhány közösségi oldalon is összefuthatunk, ahol mások képeiből és azok értékeléséből is tanul az ember. Azt hiszem addig nem is lehet jó fotós (amatőr vagy profi) senki, amíg nem próbálta megfogalmazni mások képeinek az értékeit.
Munka és karrier
Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karán vagyok egyetemi adjunktus. A Fizika-Automatika Tanszéken elsősorban a másodéves hallgatókat riogatom az “elektrotechnika” című tárgy keretében. E mellett a kifutó (nem MSc) képzésben van egy “számítógépes tervezés és szimuláció” tárgyam, amelynek oktatásában Gillay Zoltán kollégám (Mathcad guru) segít. Tavaly sikerült elindítani egy statisztika fakultációt, ahol az R-project alapjait és lehetőségeit mutatom be PhD hallgatóknak. Ezzel a programmal kapcsolatban még vannak terveim, szeretnék egy használható e-book jegyzetet készíteni, a haladóbb felhasználóknak. Kezdő könyv sok van, de amolyan receptgyűjtemény még kevés.
A kutatási együttműködések és jó kapcsolatok révén nagy örömmel fogadtam el a meghívást a ProSenso.net2 projektbe. Ennek kapcsán három éven keresztül (2007-2009) évente hat hónapot töltöttem a Leibniz Institute for Agricultural Engineering Potsdam-Bornim e.V. kutató intézetben (Potsdam, Németország). Célunk képfeldolgozó eljárások fejlesztése volt sérülékeny termények minősítésére.
2007 évtől kezdődően tagja lettem a CIGR elektronikus újság szerkesztő bizottságának. Az a megtiszteltetés ért, hogy a VI. szekciót (Postharvest Technology and Process Engineering) kaptam. Ezúton is felhívom minden kedves kolléga, mérnök, kutató, oktató, TDK témavezető figyelmét, hogy nálunk ingyen publikálhatnak az elektronikus munkafolyamat biztosította gyorsasággal. Az újságnál nincsen előfizetési díj, így bárki hozzáférhet a megjelent cikkekhez.
Bírálóként időnként közreműködöm a Food and Bioprocess Technology nemzetközi folyóiratnál is. A főszerkesztő Professor Da-Wen Sun, elismert kutató az élelmiszertudomány (és képfeldolgozás) területén.
Az egyetemi közéletből is igyekszem aktívan részt vállalni, amennyire időm engedi. Pillanatnyilag titkári posztot töltök be az élelmiszertudományi doktori iskolánál és a tudományos diákköri tanácsban. Ez a mozgolódás nem ismeretlen számomra, évfolyam képviselőként hamar megismertem az egyetem belső életét és talán sikerült jó kapcsolatot kialakítani tanárainkkal is. Szeretem a karon tapasztalható családias légkört és remélem én is tovább viszem ezt a fajta hagyományt.
